Mert szerelmesnek lenni, igenis jó!!!!

Amikor a hűségről írtam cikket, ki is fejtettem az egyik hozzászólásomban, hogy mostanában olvasgatok női fórumokat, és egyre másra döbbenek le, hogy én tényleg ennyire naiv vagyok, vagy valami elromlott a világban?

Netán az én agyamban és lelkemben? Vagy nem jó helyre jöttem?

Azon még csak nagy nehezen túltettem magam, hogy mennyien támogatják a nyitott kapcsolatokat, de, hogy mennyien megbocsátják a megcsalást, és már-már természetesnek veszik egy párkapcsolatban, azon valahogy nem bírok napirendre térni.

Többen indítottak témát az ügyben, hogy megcsalták őket, és nem tudják, mit tegyenek, így tanácsot kértek.

Volt ilyen válasz is, olyan is, de, hogy mennyien írták: gondolkozz el a dolgon, bocsáss meg neki stb, azon kész voltam.

Ahogy olvasgattam egyértelműen kiderült számomra, hogy ezt leginkább olyanok mondták, akiket szintén megcsaltak már, idősebb, esetleg gyerekes anyukák, feleségek.

Beszélgettem néhány idősebb nővel, hogy ezt megértsem.

Egy részről világosabb is lett, de a másik oldal, még mindig homályos.

Érdekes történeteket olvastam.

Az egyik pl: előző este, még a holdfényben csókolóztak a férjével, minden rendben volt utána, pedig megcsalta a pasi.

Egyetértünk, hogy ez a miden rendbe volt, csak ő gondolta így? Ha minden rendben volt, miért csalták meg? Ezt eléggé furcsállom.

Persze, csak az egyik oldalt ismerem. A férjében, hogy valójában mi játszódott le, és ő, hogy értékelte akkor a kapcsolatukat, azt nem tudni.

A lényeg, megbocsátott neki a nő, és azóta is MINDEN RENDBEN VAN, TÖKÉLETES a kapcsolatuk. Biztos pesszimista vagyok, de nem hiszem el. De, ők tudják, ha ők így gondolják és érzik biztosan így van.

Csakhogy: mielőtt megcsalta a férje, akkor is azt gondolta, hogy minden ok, mégis átverte….

Persze, ezt nem csak kívülről én gondoltam így, megkérdőjelezték a fórumon is, és ő kifejtette a biztos lábakon álló házasságát.

Nagyon, nagyon szerencsés emberek, mert azt hiszem, ilyen félrelépés után az övüké a százból (ezerből?????) egy kapcsolat.

Mindnyájan tudjuk, hogy vannak nagyon jó színészek a civil életben is, -sőt, még csak ott vannak a legjobbak-, de, ha valakit párunknak választunk, a másik felünknek, akkor véleményem szerint, alapvető, az a minimum, hogy ne játszunk vele-érzelmeivel, neki-érzelmeinket.

Tényleg színház lenne az egész világ? Mennyi idő kell, hogy kiismerd a szerelemed?

Valóban egy élet is kevés rá?

Aztán jön a következő kérdés: azok a nők-férfiak, akiket megcsalnak, tényleg meg tudnak bocsátani, vagy csak mondják, mert esetleg az anyagiak miatt nem volt más választásuk, csak az, hogy a párjukkal maradjanak?

De a lelkük mit mond? Nincs tüske, ami közbe-közbe fájna? Vagy csak nem vallják be?

Gondolom soknak azért osztogatják tanácsul, hogy bocsássanak meg, mert ők féltek lépni.

Nem voltak elég bátrak, vagy, mert nem volt lehetőségük bátornak lenni, és úgy gondolják, hogy akkor másnak is biztos jó lesz így.

Nekik soha nem jut az eszükbe, hogy a szerelmük mást csókolt, vagy rosszabb, másnak mondta, hogy szeretlek?

De! 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy igen, gondolnak rá….

Jó, mondják azt, hogy, igen, velük maradtak, de arról vajon kit akarnak meggyőzni, másokat, vagy saját magukat, hogy ez soha nem rossz nekik?

A következő történet is ékes bizonyítéka erre:

Hosszú évek óta házasok voltak, és az asszony (merthogy ilyen is van ám), nagyon sokáig csalta a férjét, ő megtudta, de jobban szerette a feleségét az életénél, megbocsátott neki. De bevallotta: a fájdalom, amíg él, a sírig elkíséri….

Azt hiszem ennél jobban nem is, lehetne kifejteni, és megfogalmazni ezeket az érzéseket.

Sokan azt írták a fórumon, hogy a szerelem nagyobb erő, hogy mondjuk egy megcsalás tönkre, tegye.

Míj meglepő, hogy én ezt is másképp látom. Bizony, óriási erő, de nem akkora, hogy mindent túl éljen

Tönkreteheti, mert, ha egy kapcsolaton belül szerelembe vagy, akkor az a kölcsönösségen alapul. Milyen kapcsolat az, ha odavagy a párodért, fülig szerelemes vagy belé, de ő megcsal? Akkor hiába vagy kapcsolatban, akár plátói szerelemnek is hívhatjuk. Akkor nem szerelemről és PÁR-kapcsolatról beszélünk, hanem csak az egyik fél szerelméről, annak meg mi értelme van?

Néhányan fejtegették, hogy sokkal nagyobb problémák is lehetnek egy kapcsolatban, mint a megcsalás, és az embereknek fogalmuk sincs, hogy ha szeretnek valakit, akkor mi mindent megbocsátanak. Biztosan így van, mind a két dolog, és az is igaz, hogy a szerelem egy nagyon nagy ajándék, de csak akkor, ha ezt mind a ketten megkaptátok, és még mellé a szeretetet, nyugalmat, türelmet, kölcsönösséget, és még számos olyan dolgot, ami boldoggá tehet egy párt.

A szerelem és a társas élet nem kín, csak néhányan szinte szánt szándékkal azt csinálnak belőle, mintha szeretnének szenvedni!

Nem működik, és mégsem lépnek, ezért vagy azért! Igen, ez néha baromira, piszkosul nehéz, de, ha nem teszed meg, sosem adsz esélyt egy másik szerelemnek!

Ha ez egyedül nem megy, egy szakember biztosan segít, mert nagyon komolyan mondom, hogy a rossz kapcsolat kikészít az embert, a lehető legdurvább értelemben!

Csak a félreértések elkerülése végett: itt nem a „járós”, lesz, ami lesz fellángolásokról, beszélünk, hanem azokról a szerelemekről, amik tartósak és tartalmasak, IGAZIAK, amikor el tudod képzelni, hogy ő legyen a férjed-feleséged, a gyermekeid apja-anyja, életed párja stb…

De úgy tűnik, hogy már az igaz szerelmek sem garanciák semmire!

Amikor elkezdődik egy valóban komoly kapcsolat, akkor a túlfűtött szerelemtől és érzelmektől, teljesen magától értetődik a hűség és az őszinteség.

Akkor ezt az évek múlásával az emberek miért adják lejjebb? Az egymás iránti szeretet miért nem akkora húzóerő, mint a szerelem?

A szerelem elmúlik egy idő után, de talán egy még értékesebb és hosszantartóbb dolog marad utána a szeretet. Annak nem kell és nem szabad múlnia, ha mindig táplálva van.

Mondjak valamit? Szerintem nem is kell annyit melózni egy kapcsolatért.

Jó, ez így ebben a formában nem teljesen igaz, az elején igen, és persze vannak kritikus időszakok, amikor valahogy minden nehezebben megy….

Ha adva van egy ember (nem hibátlan, mert olyan nincs, ne is keresd), olyan, akinek a hibáit könnyebben el tudod fogadni, anélkül, hogy ki akarnád irtani belőle = meg akarnád változatni, jó a kommunikáció köztetek, jó a szex, fel tudtok készülni beszélgetéssel az adódó konfliktus helyzetekre. Nyilván mindre igencsak lehetetlen, de muszáj beszélni erről-arról, és a legelején fektessétek le a szabályokat!

A SZABÁLYOK nagyon fontosak! Kinek, mi az, ami belefér egy kapcsoltba, mi, az, ami nem! Mind érzelmi, szellemi, társasági, és szexuális téren egyaránt! Kötelező beszélni ilyenekről! Ha ezek megvannak, akkora óriási baj nem történhet, max rájössz, hogy mégsem ő az, akit kerestél!

Ezért kellene, nemhogy lejjebb, inkább feljebb tenni azt a bizonyos mércét!

Rossz házasságnál természetesen a gyermek kérdés is problémát okozhat, nem is kicsit!

Mégis, sokszor az-az érzésem, hogy az emberek mártírt csinálnak magukból a miattuk. Merthogy sokan, nem éreznek már semmit a másik iránt, egyfolytában veszekednek és CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a gyerekek miatt, maradnak együtt, semmi másért. Ez kinek jó? Igen, vállaltad a gyermeked, felelősséggel tartozol érte, életet adtál neki, de ez nem azt jelent, hogy a te életed el kell, dobjad!

A gyermeked sem várja el tőled (jó esetben), hogy boldogtalanul élj miatta, mert, ha ezt látja, akkor ő sem lesz boldog soha.

Arról nem is beszélve, hogy úgy érzem, hogy sokan a saját gyávaságukat fogják a rájuk.

Piszkosul rossz a házasságuk, még lehetőségük is lenne változatni, (merthogy bizony vannak, akinek nincs) és azt mondják, á, nem mert a gyerekek!

Azt nem veszik észre, hogy ez nekik is rossz! Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a gyermek nem is tudja, mert előtte nem veszekednek….Mennyire nagyon , naivak…

Nem veszik észre, mert a saját önzőségük miatt, és mert nem akarnak egyedül maradni, inkább erősen összeszorítják a szemüket, és nem akarnak semmit sem meglátni. És mennyi ilyen van. Állandóan a kifogásgyártás….

Pedig nem a leendő gyermeked miatt választasz párt magadnak, és nem a gyereked éli a ti kapcsolatotokat.

Vajon miért van az, ha kirepülnek, sok pár, már nem találja közös hangot, nem tud miről beszélgetni és unatkoznak egymás mellett? Attól még lehet valaki szuper jó szülő, ha amellett, hogy mindent megtesz a csemetéért, ami csak jó neki, a saját életét is éli, és megéli.

Persze, nagyon sok dolog van még itt, hogy például válás esetén nem engedi anyuci, hogy apuci láthassa a gyereket, de ebből is adódik a kérdés:

Ezeknek az embereknek a többsége egyszer még azt gondolta, hogy együtt fogják leélni az életüket….És most itt tartanak.

Mondanom se kell, hogy én a fórumon ezerrel kampányolok a szerelem mellett, és tudjátok, mi van? Sokan tiszta hülyének, idiótának néznek érte!

És az idősebbek, hogy oltják a fiatalokat! Oh! Szent-séges ég!!!!!

Tisztázzunk valamit! Én úgy látom: az, hogy valaki idősebb, az csak egy állapot, nem kiváltság! Akkor tiszteld az idősebbet, ha van miért tisztelni, és a tiszteletet te is viszont megkapod!

Hogy nem tegezed le, hogy átadod a helyed, alap dolgok. De miért kellene úgy gondolkodnunk, mint ők? A baj az, hogy a mi generációnk, már teljesen más, és ezt közülük néhányan nem látják.

A mi életünk nem olyan, mint az övéké, sokkal önállóbbak vagyunk és erre valamilyen szinten, akarva, akaratlanul ők neveltek rá minket. De amikor a saját fegyverüket ellenük fordítjuk, az önálló gondolatainkkal, az már persze nem tetszik, és jönnek a tapasztalatlan dumával…

Egy szerelem és a szeretet megéléséhez is tapasztalat kell?

Az –az érzésem, hogy huszonévesen jobban elfogadjuk a tizenévesek világát, mint a mi dolgainkat a 30-40-50-es korosztály.

Hogy ez miből adódik, azt nem tudom.

Miért tértem ki erre az idősebb-fiatalabb dilemmára?

Fórum….Hát, a következőn igencsak kikattantam!

„Idősebb” nő, -pontosan nem tudom, hány éves, de gyereket vár, és ahogy kivettem meglehetősen kusza szavaiból, régóta van párja - oltja nem kicsit, fiatal lányt, aki szerelemes a párjába!

A lényeg, írta, hogy jobb lesz, ha felkészül, mert, ha lesz férje, akkor tuti fix, hogy meg fogja csalni!

Jött a csaj, aki leugatta nem kicsit, de teljesen jogos volt! Nem tudom, emberek, hogy jönnek ilyenhez, hogy ilyen fontos dolgokban ők marhára tudják a tutit, és csak így dobálóznak sokak számára értékes dolgokkal!

A csaj közölte vele, hogy attól, hogy őt, átcseszték, attól még ne vegyen rá mérget, hogy őt is át fogják.

Poén: utána írta: de hát őt nem is csalták meg!

Ez förtelmes!!!! Az ilyen embereket kilőném a holdra, esküszöm!

Kérdezem, hogy „ilyen marha tapasztaltan”, (ahogy előadja magát) mégis, hogy tud ennyi esze lenni, hogy ilyen meggondolatlan szavakkal elveszi még az ember életkedvét is?? Nah, jó, azt azért nem, de akkor is!!!!

Aztán fel lett téve neki még egy-két mellbevágó kérdés: hogy mondjuk a gyerekének, mit mond? Menj csak férjhez, legyél csak szerelmes, de úgy is megcsalnak???

Gyerek: Hát jó! Férjhez megyek, de tök mindegy, úgy is fájdalmat okoznak, mert okos anyuci ezt mondta….

És mégis, hogy a bánatba lehet arra felkészülni, ha félrelép a párod?

Ment is neki a kérdés élből: Te minden este úgy fekszel le, hogy arra gondolsz: hááát, holnap lehet, megcsal a férjem, de nem gond! Neem, mert fel vagyok ám készülve!!

Persze, ezekre a kérdésekre csak olyan himi-humi válaszok jöttek, semmi érdemleges. Na, de ezekre nem is lehet értelmeset írni, különben még ostobábbnak tűnne a szitu, mint amilyennek indult.

A csaj írta neki, hogy igenis, akár mit is mond, hisz benne, hogy boldogan fog élni a párjával, és nem csalják meg egymást!

Kötötte az ebet a karóhoz, a bestia és jött a következő válsz: -Látom, nem érted, vagy ne akarod megérteni, amit mondok! Persze, boldogan fogtok élni, ennek én örülnék legjobban (jah, persze, gondolom mennyire), csak nehogy meglepődj!

Dugd csak a homokba fejed, ne is készülj fel rá, hogy félrelép a párod, de nagy valószínűséggel így lesz!

Naná! Ő már csak tudja! Egy újabb elcseszett élet, egy újabb haragszom a világra és mindenkire, és, ha már nekem nem jó, neked se legyen az!

Azt csodálom, hogy a hasonló kaliberű, „fájdalom az életem” barátnői nem csatlakoztak be!

Naivság hinni a mai világban a jó dolgokat? Bűn, ha szerelmesek és boldogok vagyunk?

Szégyelljük össze magunkat, ha nekünk sikerül és esetleg másnak nem?

Netán érezzük rosszul magunkat miattuk? És miért kell valakit nem lesegíteni a rózsaszín ködből, hanem lerántani, nagyon durván, és bután, ráadásul kérés nélkül?!

Na, és ha ő ott akar lenni? Mindenki érzi, hogy jó neki.

Döbbenten és összezavarodva állok a kérdés előtt.

Tényleg ennyit hibázunk egy kapcsolatban, hogy nem érdemeljük meg a hűséget, és tényleg nem szerethet minket valaki úgy egy életen át, hogy megérdemeljük a hűségét?

Be kellene fejeznem ezt a fórumolvasgatást, mert egész kikészít, és szomorúvá tesz.

Sajnálnom kellene, hogy úgy gondolom, hogy ezt az egy életet úgy szeretném leélni, úgy lenne tartalmas és boldog számomra, hogy akit szeretek, azzal kölcsönösen tiszteljük és becsüljük meg egymást. Ez lehetséges?

Van egy már igencsak koros barátnőm, negyven évig voltak házasok a férjével, aki már rég meghalt, de még a mai napig szerelmes belé, és úgy csillog a szeme, ahogy beszél róla!

Tudom, hogy nagyon ritkák az ilyen kapcsolatok, de nekem ők a példa, és nem a megkeseredett emberek!

Az élet semmilyen téren nem habos torta, és mielőtt azt hinnétek, hogy, nem vagyok itt, jelentem a földön járok, és állok két lábbal, csak közbe nem, és, az, hogy néha jó mosolyogva klassz dolgokra gondolni, még nem bűn!

Na én, itt és most megalapítom a szerelmes Párduc klubbot!!!!

Mert én is naiv vagyok, és hiszek benne!

Siker történeteket várok, hogy dobjatok már fel egy kicsit! Aki ilyet ír, az azonnal klubtag! Nem nyer semmit, csak együtt őrizzük a szerelmet és hiszünk benne!

Szegény, ostoba párduc, plusz engem is megcsaltak, meg engem is, és engem is sztorikat, most ne ecseteljünk, kérlek benneteket, mert már depi leszek, és azt neeee……

Ide most csak csudi jó, szerelmi történetek jöhetnek! Nem szoktam szűrni a hozzászólásokat, de, ha valami sírósat itt meglátok, törlöm!

Köszönöm megértéseteket, nekem most bizonyítékok kellenek arra nézve, hogy van még szerelem a világban! ? :)

És kérlek, szóljatok hozzá még valamihez!

Már egész fel vagyok háborodva!!!!

Királykislány megparancsolja, hogy tegyenek valamit!

Petíciót nyújtok be azonnal!

1 A rossz járdák ellen, mert nem lehet rajtuk magas sarkúban közlekedni.

2 A macskaköves út ellen, mert azon sem lehet magas sarkúban közlekedni.

3 A különböző bevásárló központok, gyorsétterem láncok, bankok stb….bejáratánál lévő sárlepergető ellen, mert lyukacsos, és nem lehet magas sarkúban közlekedni, ott sem!

4 A mozgólépcső, csíkokban bordázott, beleragad a sarkam, így ott sem lehet biztonságosan magas sarkúban közlekedni!

Várom hogy ti mi ellen emeltek szót, és folyamatosan bővítjük! Hogy kinek nyújtjuk be a számlát…..Hát, azt majd kitaláljuk

Üdv: Tóth Zsuzsa