Élmények-emlékek-fantázia…..

A BKV mellett, amit még szívből rühellek, az a vonattársaságok! Mindegyiket.

2 éve nem ültem vonaton. Nem véletlenül… Ha tél van, azért késik. Ha nyár van meg azért. Szóval mindig kitalálnak valamit. Állandóan kidumálják magukat. Vonattal még pontosan sose értem oda sehova!

De tegnap ültem utoljára rajta életembe az biztos. Győr-Szombathely cirka 3 óra. Azt hittem már nekiállok megszámolni a hajszálaim! Nagyon rossz döntés volt.

A dolog ott kezdődött, hogy szépen kinéztem a neten a menetrendet. 11 óra 44 perckor indul Győrből, 13 óra 8 percre van Szombathelyen A csatlakozásom 13 óra 30 perckor indul tovább.

Megvettem a jegyem, még egyeztettem is az átszállásom a csajjal. Ácsorogtam a barátnőmmel, volt még 10 percem az indulásig, amikor bemondták, hogy egy másik állomásról megy a vonatom pályafelújítás miatt. Vonatpótló busz viszi az utasokat, ami 32 perckor indul.(úgy, hogy a vonat eredetileg 44-kor megy).

Na, köszi! Amikor ezt megtudtam már 36-volt, de nagy szerencsével még elértem a buszt.

Tudom, hogy a pénztáros nem információs iroda és nem is ezért fizetik, de amikor a birkával (már bocs), el is csevegek, nehéz lenne 2 mondatban kinyögnie, hogy nem is vonat megy???

Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor már Szombathelyen kellett volna lennem és még a közelében sem voltam. Megállítottam a kallert és rákérdeztem, hogy szerinte megvár-e a csatlakozásom? Kérdezgette, hogy miért, én elmondtam neki, hogy mi volt a neten, erre ő: ó, hát az eleve rossz, ami oda van írva! Hát ez állati!

Aztán egyszer csak megálltunk Szombathely előtt. Álltunk a puszta, a semmi közepén. Ismét jött a kaller. –Úgy fél órát fogunk itt állni, mert egy tehervonat megy előttünk! Csak azt nem értem, hogy egyáltalán, hogy a bánatba került elénk az a nyomorult vonat?! Akkor már tízezer volt az agyvizem, mert piszkosul késésbe voltam. Csak álltunk ott, semmi nem történt és azt sem tudtam, mikor tudok onnan tovább menni, mert sok értelem nem volt annak, hogy megnézessem az otthoniakkal, hogy mikor megy, ha a neten már eleve rosszul van írva. De miért is???? Ezt fel nem foghatom!

Pont mákom volt, mert alig, hogy odaértem 4 perc múlva már tudtam is tovább menni. Azt a koszt, mocskot, ami azon a vonaton volt! Hát, valami baromi! Bemenetem a budiba, hogy legalább kezet mossak. Amit ott láttam… Azért a 3 csepp vízért, ami jött a csapnak nevezett szerkezetből és a látványért… Mondhatom, nem érte meg!

És állandóan sztrájkolnak! Miért???

Mert az utas a pénzért gyakorlatilag nem kap semmit! Nem tudom, mi a franc lenne ezzel az országgal, ha mindenki nekiállna sztrájkolni. Szomorú, hogy igencsak úgy néz ki, kerülhetünk még ennél nagyobb sza….ba is…

Néha a busz sem jobb az igaz. 2 hete Győrtől Pestig végigálltam az utat. (hab a tortán, hogy a vadi új, 8 centis magassarkúmban voltam). De ha csak egy egy ember állt volna, azt mondom, ez van, de a busz közepe elejétől a végéig tele volt, nyomorogtunk minta a heringek. Azt hittem sose érek oda! A tömegközlekedés káosz ebbe az országba, akár, hogy is nézem…De, ha választani kell, hogy busz vagy vonat, még mindig a buszra szavazok!

Néha elég fura gondolatati támadnak. Nagyon sokat rágódom a múltbeli dolgokon. A jelent is kiélvezem és a jövőbe, sokat nézek, tudatosan próbálom úgy alakítani az életemet, hogy a jövőm minél könnyebb legyen, de azt hiszem túl sokat gondolok azokra a dolgokra, amik már megtörtént. Nem mintha bánnám őket, vagy változtatnék rajtuk, de sokszor azon kapom magam, hogy újra és újra lejátszok már megtörtént szitukat a fejemben. Ez nem jó. Nem tudom, hogy miért nem, de nem!Ez mással is így van, vagy csak én vagyok ilyen kis süket?

Néha, csak elég felvennem egy olyan ruhát, amihez jó, vagy rossz emlék fűz.

Volt olyan felső, amit fél évig sem voltam képes viselni, mert olyankor volt rajtam utoljára, amikor valami rossz történt velem. De ugyan ez igaz a másik oldalon is. Ha valamelyikben jó volt, abban még mindig bízom, hogy szerencsét hoz.

Nemrég olvastam egy cikket, hogy vajon áldás vagy átok az embereknek, hogy van fantáziájuk. Ez egy baromi érdekes kérdés. Mert persze, jó, el tudsz fantáziálni arról, hogy mondjuk milyen lesz VELE! Az első csók, amikor először hozzád ér, amikor szeretkeztek….Ez mind szép és jó, órákig is el lehetne becsukott szemmel álmodozni és azt képzelni, hogy… Azt elképzelni mosolyogva, ami nincs, vagy még nincs. Vagy nem is lesz soha. És már itt kezdődik a defekt.

A fantáziád segítségével becsapod magad, és olyat képzelsz el ami nincs is! A sötét oldal. Amikor újra és újra lepörget magadban dolgokat Az elpackázott szerelmeket, kihagyott lehetőségeket…. És sokan ezért nem tudjuk túltenni magunkat a múlt elcseszett sz…rságain, mert mindig akarva akaratlanul előjönnek…

Képzelhetem én azt, hogy nekem is kell egy olyan jó vámpír, mint Angel! (Buffy a vámpírok réme! Akit érdekel, nézze meg! Angel 231-évesen álom hapsi!!!!!). De sokra mennék egy olyan férfival, akivel még szexelni sem lehet, mert felzabál utána.

De azért jó elképzelni. Jó, mert szép hapsi (nem szoktam a szép szót használni, így ebben a formában ,de ő szép).Jó, mert szenvedélyes, jó mert….Még lehet ragozni, de csak egy film és ő nincs is. De azért jó….

Hát becsapjuk magunkat és néha észre se vesszük, hogy csak egy elképzelt fim az egész, nem is valóság.

Gyakran eszembe jut a régi házunk, ahol laktunk, amikor kicsi voltam. Szerettem ott élni. Igazság szerint életemben ott szerettem a legjobban. Nem tudom miért, de nem is fontos. Csak az az érzés….

Az udvaron volt egy beton bigyó,ami tele volt csigákkal. Minden délelőtt kirámolta őket a járdára és versenyeztettem őket. Aztán anyum szólt, hogy kész az ebéd. Mire megettem és visszamentem elmászott az összes. Azt a csalódottságot…

És ez ment minden egyes délelőtt. Pedig akkoriban imádtam a csigákat. Annyira, hogy még szájfertőzést is kaptam, mert puszilgattam és nyalogattam őket. Guszta mi? Jah, ez szerintem is durva!

Volt egy rózsaszín kezeslábasom. Elalvás előtt mindig kilógtam, és szaladgálni kezdtem a ház előtt a járdán. És jött a pasas. Gyerekkorom mummusa . Jött minden este félspiccesen sörösüvegekkel a kezében. Én beijedtem sírva futni kezdtem anyumhoz. A járdán volt egy repedés, amibe állandóan beleléptem futás közben. Fájt állatira.

Oviból nem túl sok emlékem van. Cseresznye volt a jelem és állandóan visítottam, mert nem akartam aludni. Ki is vettek hamar.

Volt egy dadusom akinek állandóan hipó szaga volt! Na, azt utáltam! És terrorizáltam az egyik ovis társam, hogy kösse meg a cipőmet, mert én nem tudtam. Kicsit mindent lassabban csináltam, mint a többiek. Nem egyszer beszélgetett el az óvónő anyummal. „Anyuka: Hát, a Zsuzsa nem készít semmit, nem rajzol, nem fest, csak babázik”. Hát, igen, ez így volt. De azért azt hiszem így is normális ember lett belőlem.

Jött egyszer valami fő, fő óvónő. Meg kellett mutatni, hogy fejlődünk, vagy ilyesmi. Hát én maximum, megint csak a babázást fejlesztettem túl. Tisztán előttem, van a kép. Harminc akárhány gyerek festegetett, én pedig másodmagammal ültem a szőnyegen és babázta. A változatosság kedvéért….

Aztán általános harmadikban az offőm közölte anyummal. Zsuzsából matematikus soha nem lesz. Istenem, el tudom képzelni, mennyire hülye lehettem, ha ezt, már akkor felismerték…De legalább anyum hamar túlesett ezen az újabb traumán. Szerencse, hogy ilyen korán tudatosították benne. Ezzel csak nekem tettek jót, legalább nem cseszegetett.

Jah, és azt is mondta neki: Zsuzsa azt hiszi körülötte, forog a világ. Ez így van. Mert miért ne? Inkább körülöttem, forogjon, mit én is együtt forogjak vele. Ez így kényelmesebb.

Tegnap halottam az év legjobb lekoptatós dumáját.

Van egy negyven év körüli vendégem. Régóta házas, már nagy gyerekei vannak. Kikezdett vele egy munkatársa, aki tíz évvel fiatalabb nála. Erre ő: Figyelj, én öreg vagyok már bohócnak, nem veszek nyűgöt a nyakamba, inkább olvasgatok….Azzal nincs macera, kényelmesebb, a könyvek jobban kielégítenek. A csávó, köpni, nyelni nem tudott. Lealázták! De ez mekkora szöveg!

Tehát, ha úgy gondoljátok ti is „csak” olvasgassatok! Tudok egy jó rovatot: Rózsaszín Párduc! Valami gyagyás csaj írja, aki kezdő agy turkásznak képzeli magát. Azért hellyel, közzel lehet még érdekes is…..

Üdv: Tóth Zsuzsa