Azt hitted ismered? Tévedtél…

Mint ahogy az előző cikkemben írtam: az élet mindig produkál olyan szitukat, amiről lehet és kell is beszélnünk.

Mit ne mondjak, nem sokáig került el, hogy nem történik velem semmi. Elég zűrösek mostanában a dolgaim, örültem volna, ha nyugi van. „Kérjetek és kaptok.” Biztos az a baj, hogy én nem kértem, csak reméltem

Azt hittétek ismertek valakit, legalább annyira, hogy nem érhet váratlan meglepetés vele kapcsolatban. De most aztán tényleg megtanultam, hogy ez nem így van. Volt már ilyen az életemben, de mindig reméltem, hogy jobb emberismerő lettem. Tévedtem…

A story, mondhatjuk óvodás , engem mégis állatira bánt és mindenesetre tanulságos is

Van egy lány „V”. Jóban VOLTUNK.

Annyi idős a csaj mint én, tehát mondhatni, nem is olyan kis fiatal hibbant. Elég sokat beszélgettünk, nem a legjobb barátnőm volt, inkább a „haver” nőm, de jól elvoltunk. Jött nekem modellnek fotózásomra, cserébe csinálgattam a haját, sminkelgettem. Nagy vonalakban tudtuk egymás dolgait, kinek mi a helyzet pasi vonalon stb..

Min is veszhettünk most össze, mint egy pasin…Azért ennyire nem egyszerű a történet.

„V” elkezdett randizgatni nem olyan régen egy sráccal. Nem tudtam róla gyakorlatilag semmit, csak, hogy hol él és hogy nagyon tetszik neki. De ennyit tudtam, se többet, se kevesebbet.

Ma felhívott „V”, hogy talizzunk, mondom oks, legalább dumálunk egyet. Tali, erre mondja, hogy beszélni akar velem.

Közli: kérdezni akar valamit, de úgy is tudja, mit fogok mondani. El sem tudtam képzelni, mit akar, mert elég komolyan hangzott.

Kérdés: mégis miért irogatok „K” barátnőjének?

Nézek nagyokat, pörgetem magamban a dolgokat, hogy ki az a „K”? Lövésem sem volt. „V”, ki az a „K”?

„V”: ne játszd, pontosan tudod, hogy ki az a „K”!

Én: nem „V” nem tudom, hogy ki az, szóval?

Kiderült, hogy azt a srácot hívják „K” -nak, akivel randizgatott.

Én: Jó, tudni, hogy így hívják, mert eddig ezt nem mondtad egy szóval sem! Tényleg nem és ezt „V” is tudta jól. Már balhé gyanús volt…

Kezdtem felhúzni magam a stíluson, meg ahogy tálalta, ez a te nem mondtál még semmit, de én már tudom, már az elején nem volt szimpi.

Kinek írogatok, mi van????? -Nem vágtam, hogy mi ez az egész, és egyáltalán mi közöm hozzá?

Már a név is tök új infó volt számomra, nemhogy még az, hogy a pasinak van barátnője is! Merthogy „V”, még egy elejtett fél mondatban sem említette soha, hogy lenne a pasinak valakije. Teljesen abba voltam, hogy nincs.

Mint kiderült a csávó nőjének írt valaki ?w?wen üzit ,ami azt se tudom mi volt. Gondolom valami kavarós, hogy alakul valami neki egy másik nővel, vagy valami ilyesmi, de addigra már olyan ideges voltam, hogy nem is emlékszem mi volt benne, de talán „V” nem is mondta…

Az üzi Zsuzsi néven ment el.

„V” elkezdett nekem pattogni, hogy ő megtisztelt engem a bizalmával, és megkér, hogy ezt fejezzem be és ezt, hogy gondoltam bla,bla,bla, el tudjátok képzelni!

És amúgy akár mit is mondok, ő úgy is tudja, hogy én voltam, ne is próbáljam meg magyarázni…..Tehát arra, hogy én mit mondok már akkor nem volt kíváncsi, amikor leültünk, mert ő tudta a frankót!

Fuuuu. Próbáltam én mondani a magamét, de teljesen felesleges volt, mert meg sem hallotta. Próbálta én megvédeni magam, sikertelenül….

Merthogy én vagyok az egyetlen Zsuzsi ismerőse, nem ismer mást rajtam kívül, tehát tuti én voltam, csak én lehettem.

Hopppáááá! Itt az első baki a storyba. Már akkor elkezdett pörögni az agyam, mert tudtam még egy csajról aki szintén Zsuzsi és ismeri. Mondta magáét, hogy nézzem csak meg ?w?wen, hogy én vagyok az egyetlen!

Második baki, ZSUZSI!!! Soha nem használom így a nevem, mert rühellem!

Kezdett rémesen ferdülni a történet! Hogy találhatnék meg bár kit is, ha nem is tudom a nevét?? De még, ha tudom is, honnan tudtam, hogy van nője??? De, ha még ezt is tudtam volna, honnan tudtam, hogy ki a lány??? A srác messziről jött, nincs egyetlen közös ismerősünk se! Azt se tudom kicsoda!!

Egyre jobban belebonyolódott a saját szövegébe.

Aztán a döfés! Kérdezem „V”, hogy kinek az oldaláról ment az üzenet? Akik ismerik kicsit az ?w?w rendszert azok tudják, hogy ennek nyoma van.

Jött a válsz: ööö, hebegés habogás! Na itt kibukott az agyturkász belőlem, és tudtam, hogy „nyertem”. Azt mondja a csaj: nem magánoldalról jött, hanem klubb üzenet.

Klubb üzenet. Aha. Kérdezem, na és mégis milyen klubb? Nem tudja, de biztos benne, hogy én voltam! Ennyi! Jah?! Oké.

Ez volt az a pont, amikor nem láttam értelmét ezt a baromságot folytatni. Közöltem vele, ha kiderül, akkor se kérjen bocsánatot, mert nem fogadom el és mi innentől kezdve nem fogunk beszélgetni, mert nincs miről.

Jah, és még egy defekt! Azt mondta, hogy a pasiról csak én és egy másik barátnője tudtunk. Pedig nem. Mert még két munkatársa is. Akkor már minimum négyen vagyunk. Minimum. Meg ezek szerint még vagy huszonnégyen.

Hazaértem, azonnal elkezdtem nyomozni. Újabb érdekes infók. „V” ismerősei között „csak” hét Zsuzsi van és, még akik nincsenek fent netán az oldalán. Vendéglátásban dolgozik.

Persze rákerestem a csávóra, családi állapotnál semmi. Se egyedülálló, se kapcsolatba, semmi. Magyarul, még innen sem tudtam volna meg, hogy mi van.

Én nem értem ezt az egészet! Nem bírom összerakni a képet, de nem is lehet! Annyi lyuk van! Sántít az egész.

Egy ilyen „hiányos” történettel nem lett volna bőr a képemen odaállni senki elé sem!

És még akkor én érzem vacakul magam miatta. Nem is konkrétan a dolog miatt, hanem „V” miatt.

Akkorát csalódtam benne, hogy ezt elmondani nem tudom. Végiggyalogolt a lelki világomon, bakancsba. Azóta is ezen agyalok. Kicsit műbalhénak tűnik nekem az egész, de miért? Nem értem…És nem, és nem, és nem!! Nem áll össze, hogy ez meg minek kellett.

Arra is gondoltam már, hogy ez egy direkt story, mert össze akart veszni velem…De nem értem ezt sem. Nem adtam rá okot neki!

Hogy gondolhat ilyet rólam? Ráadásul nem is csak megkérdezte, hogy én voltam-e, hanem totál meg volt győződve róla! Esélyt sem adott. Majd elbőgtem magam amikor „osztott”. Totál leblokkolta.,,

Hogy ismerhettem ennyire félre és ő hogy ismerhetett ennyire félre engem?

Azt mondja, hogy gyanús volt neki, hogy mindig kérdezgettem, mi van a hapiával. És ebben mégis mi a gyanús? Mi „normális” nők szoktunk érdeklődni az új pasiról.

Miért akarnál rosszat annak, akinek mindent szívesen megtettél, amit kért?!

Ha smink, ha frizu kellett neki azonnal ugrottam. A hét elején szólt, hogy nem tudnék-e segíteni meló ügyben. Két nap múlva munkamegbeszélésre ment, mert azonnal intézkedtem…Nem vártam én ezekért cserébe annál többet csak a bizalmat. Jó fej volt, normális csaj, bírtam….

Hogy tudott így betámadni, fel nem foghatom. Soha többet nem tudok benne megbízni.

Gyűlölöm, ha kavarnak, és közöm sincs hozzá. Remélem minél előbb ki fog derülni az igazság és tisztázom magam. Nem kell, hogy lejárasson mások előtt…Ezek után már nem tudom, mit gondoljak róla.

Amúgy van egy elméletem, hogy, hogy csináltam az egészet:

Mindig az ő oldalát nézegettem, mert körülötte forog a világ. Aztán kitaláltam, hogy megnézem a pasiját. Szuggeráltam és Isten megsúgta a nevét, így megtaláltam. És hoppá, Isten megint súgott! Hé gyermekem! A fiúnak nője van! Tényleg??? Ó gondoltam remek, hát akkor írok is neki! Lementem alfába és a felsőbb erők megsúgták a csaj nevét is!

Mindezek után feltörtem egy klub jelszavát, mert az olyan nagyon egyszerű, és amúgy már a klubra sem emlékszem, hogy melyik volt, de írtam a nőnek. Ésszerűen hangzik nem? Neeeem???? Nem is értem miért nem!!!

Persze írtam a srácnak, hogy segítsen már tisztázni a helyzetet. Még nincs válasz, de remélem nagyon, hogy lesz annyira jó fej, hogy ír. Tehát a történetnek még nincs vége. Folyt.köv, remélem a valósággal….

Egyik barátom: figyelj, ne rágódj ezen, ne húzd fel magad, nem látod, hogy ez a csaj mennyire buta???? Hogy átgondolja a helyzetet, és nem látja, hogy mennyire szánalmas? Van benne igazság, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy az alaptalan gyanúsítgatásnál gusztustalanabb dolog nincs. A gyomrom felfordul. Csak ne lennék ilyen lelkizős…

Ha meg is bocsátanék neki, amit nem tudom, hogy tudok-e, még amúgy is elég friss, akkor sem tudnék már úgy viselkedni vele, viszonyulni hozzá, ahogy eddig. Én sajnálom a legjobban, mert tényleg csíptem, de nem menne. Ezek a tüskék, nagyon szúrósak. Egy ember bizalmát eljátszani, pedig nagyon könnyű.

Reggel írtam az IGAZI barátnőmnek sms-t. „Érzem a zsigereimbe, hogy történni fog valami.”

Bejött. A frenetikus felsőbb erőimmel klasszul bevonzottam. Mondjuk valami pozitívra gondoltam nem éppen erre

Anyumnak megint igaza volt! Mindig azt mondja: „Addig nem mondhatod, hogy ismersz valakit, amíg nem veszekedtél vele!” Milyen igaz…..

És most elkezdek nagyon nézni ki a fejemből Buffyt, de, ha még Angel is meg talál halni nekem valamelyik részbe, akkor aztán tényleg ötös napom lesz. Ezt dobta a gép…..

Üdv: Tóth Zsuzsa