Álmodj KIJÁJJÁNY!
Se, szeri se száma a hazánkban rendezett szépségversenyeknek. Szinte minden napra ki találnak egyet, amiről a nagyközönség szinte nem is halott..
Ennek a túlzott dömpingnek is megvan a hátulütője, egyik rosszabb, igénytelenebb, mint a másik.
Nem titok: négy évig modellkedtem itthon és külföldön is és néhány szépségversenyen is meg fordultam.
Az sem titok, hogy az ilyen olyan különdíjak mellett királynő is lettem. (ez bénán hangzik. Semmi közöm ahhoz, hogy KIRÁLYNŐ. Én inkább csak olyan kijájjányos voltam…)
Bizony, nem is egyszer….
De: nem lettem tőle se jobb, se rosszabb, se több, se kevesebb… Néhány „maratoni” versenyző, akik ki nem hagynának egy megmozdulást sem, a fél karjukat oda adnák egy koronáért.
Én is mint minden lány álmodoztam erről de , ha előre tudom, hogy ezek a dolgok mivel járnak….
Van fogalmatok róla, hogy milyen gáz, amikor hallod vissza, hogy na, ezt a leányt meg, hogy tudták meg választani, mert milyen szarul néz ki, gusztustalan a teste stb… Amikor nem is örülhetsz igazán a sikerednek, mert még neked kell „mentegetőzni”, hogy miért te lettél a királylány?!
A koronázásom után oda jött hozzám egy nőci, és azt mondta: nem te voltál a legszebb, viszont nagyon neked szurkoltam, mert olyan más voltál mint a többiek, amikor ki mentél a színpadra! Ez tök jól esett, mert ,másnak lenni jó! Ő meg látott bennem valamit, amit a többiekben nem!
De, én is osztom a véleményt: Soha nem a legszebb győz és ez így helyes! Lehet valaki bociszemű, szép arcú, ha nem tud mozogni, és nem tudja “el adni” magát a színpadon!
Ma már a szépségversenyek amúgy sem szólnak másról, mint pénzről. Hogy pénzt keressenek, hogy pénzt kicsaljanak, hogy pénzt tisztára mossanak. És mind ehezz választanak maguknak egy koronás bohócot, aki szépen tálalja az egészet.
A statisztikám elég gyenge. Talán egy versenyre tudom azt mondani, hogy jó, hangulatú korrekt verseny volt, jópofa „normális „vezetőséggel, akikkel a mai napig jóba vagyok.
Ezt mondom, pedig nem is ezen a versenyen nyertem…
Az első „klassz” élményem mindjárt a legelső versenyemen volt .Félve jelentkeztem, hiszen ez egy nemzeti verseny, gondoltam esélyem sincs a döntőbe jutásra egy ilyen komoly megmérettetésen. És mégis sikerült. A döntő előtti, úgynevezett fotótábort Olaszországban rendezték meg.
Előtte még sosem jártam ott, piszkosul vártam az indulást! Az ott töltött egy hét alatt annyira meg fáztam, hogy el ment a hangom. Kaptam két remek 15 éves szoba társat a tini kategóriából, akik egész nap a tükörben pózoltak és még a pizsamájukba is órákat billegették magukat. Fel hozták az Olasz bikákat a szobába, akiket az akkori vicces hangommal ki sem tudtam dobni. Aztán a két leányzó még a pénzemet is meg fújta.
Mikor helytálló bizonyítékommal el indultam a versenyigazgatóhoz, ő csak ennyit kérdezett: És ? Akkor? Most mit csináljak? Küldjem haza őket? Mondom igen! Jah, persze nem küldte. Köszi… Utána még az egyik csaj volt be sértődve, mert szerinte le cigányoztam, amikor a nevén szólítva kértem vissza a pénzem: Lakatos S…. No comment.
A házigazdánk egy gusztustalan külsejű öreg maffiózó volt.
Gondoltam itt valami nem stimmel…Miért jó, egy ilyen hapinak, hogy 30 lánynak plussz a stábnak szállást, ellátást ad tök ingyen, önzetlenül. (persze a csajozás reményében, ami úgy tűnt többé-kevésbé sikerült is neki). Még az egyik csaj rám is förmedt, hogy ne legyek már ilyen izé, inkább legyek hálás… Aztán szép lassan kiderült…
Mentünk úgymond promóciós fellépésekre, szórakozóhelyekre, ahol pénzt kapott értünk, amiért mi ott meg jelentünk. Igazán baromira önzetlen.
Két turnusban utaztunk haza, egyik egyik nap, másik másik nap. Én a másodikba mentem. Nagy öröm volt, vissza jött a hangom is! Át mentünk egy másik szállodába, ahonnan terv szerint reggel mentünk volna reptérre. Volna…Hat órát ültünk a halban mire ki derült, hogy nekünk ott nem foglaltak szobát.
Helyette: egy ultra gáz szálláson egy olyan, de olyan szobát…November vége: se fűtés se meleg víz, plafonról csepeg a víz….
Annyira hideg volt. Szinte még most is érzem. Reggel ültem az ágyamon és próbáltam meg szólalni. Nem tudtam. A hangom megint elment. Na akkor bőgtem el magam először. Másodszor pedig a reptéren, amikor kiderült, nem tudunk haza menni, mert sztrájk van csak nekünk elfelejtettek szólni… a szálláskérdés ismét megoldatlan… Mire haza értünk két napja ugyan abba ruhába voltunk, koszosan büdösen… Amikor benyitottam otthon az ajtót, akkor meg anyum bőgte el magát. Egy hét alatt fogytam hat kilót, amiből aztán immunrendszer gyengeség lett majd övsömör…
Ennyire komoly egy nemzeti verseny. De a kisebbek se jobbak… Amikor nem érted, hogy egy komoly súlyfelesleggel rendelkező lány, aki nem kimondottan szép, hogy végez dobogós helyen, mire meg jelenik képviselő apuci, és neked le kell nyelned, a békát, hogy igen, már értem….
Akkor is sokkot kaptam, amikor, a „legkomolyabbnak” mondott magyar versenyen meg kérdezte a fő-fő, hogy mikor szexeltem utoljára? Azt hittem rosszul hallok. De a legjobb az volt, amikor közölte, hogy ha gondolom, tud nekem gazdag hapsit szerezni, és név szerint említett még néhány egykori szépségkirálynőt az alkalmi pénzes partnerükkel együtt.
Na ekkor gondoltam, hogy mekkora egy hülye vagyok, hogy nem rejtett kamerával mentem be! Országos botrány! Klassz!
A két koronám sztorija se egy nagy boldogság, pedig egyik sem indult rosszul!
Az első, egy kimondottan kreatív verseny. Eleinte semmi probléma, meg kaptam koronám, ezt azt, külföldi wellness hét, belföldi wellness hétvége stb!
Aztán egy hét után telefon, adjam vissza a koronám. Kb: 3000 Ft-ot ért, de nagyon szép volt, nagyon akartam emlékbe. El mondták, egy színházból kérték kölcsön kellék, és most vissza kell vinniük. Nem vitték vissza, azt hazudták: az a szemét királylány nem hozta vissza…
Nem kaptam meg egyik utazásomat se. Ígérték kampány, indul az arcommal. Nem lett. Ígérték: nemzetközi versenye megyünk a csapatommal. Nem mentünk, mert nem volt. Persze azért minden fellépésen meg kellett jelennem zokszó nélkül. Sajtó megjelenés szánalmasan kevés volt, reklám meg még annál is kevesebb. Tiszta rá fizetés volt az egész.
A második, pedig még jobban…
Az is korrektnek indult, de már akkor gondolhattam volna, hogy zűrök lesznek, amikor úgy kaptam meg a koronám, hogy le volt törve a csúcsa. Olyan kis csúnya, de legalább megtarthattam. Ezen kívül nem kaptam semmit úgy sem.
Itt is ígérték nemezközi versenyen, képviselem az országot! Itt sem volt. Helyette újra csak „promóciós” megjelenések.
Aztán a vezetőség meg kért, hogy segítsem szervezni a következő évi versenyt, természetesen szervezői fizetésért. Nem lett ugyan le tisztázva, hogy mennyi, de bíztam bennük.
És mivel nem vagyok egy pénz centrikus ember, jó darabig nem is kérdeztem rá, hogy mennyi az annyi, gondoltam először leteszek valamit az asztalra, és majd utána.
Sajtót szereztem nekik, az összes ruhát, fodrászokat, sminkeseket, Győrből jártam fel Pestre, tárgyalásokra, ami nem kevés útiköltség volt, az időmet akkor nem is számolom.
Amikor pedig rá kérdeztem a fizumra, amit előzőleg megbeszéltünk még én voltam a legocsmányabb ember a földön, hogy én mégis minek képzelem magam és ők csináltak királynőt belőlem . Miért is? Mert én tanultam be a koreográfiámat adtam elő és nyertem vele?! Ja, igen, tényleg.
Annyira szánalmasak voltak, annyi emberi nem volt bennük, hogy legalább az útiköltségemet meg térítsék, amikor annyi pénzük van, hogy maguk sem tudják…
Hozzá teszem, nem nyaralni és dorbézolni akartam a meg nem kapott fizetésemből, hanem az iskolámat ki fizetni….De erre nyilván ők már magasról tettek…
De az óriási, országos show-ból, amivel mindenkit etettek nem lett semmi… Isten nem bottal ver.
Most éppen görkorcsolyás szépségversenyre készülnek… Hajrá! Hajrá!
Bizony ezek a negatív tapasztalatok. De azokat az embereket, akiket ezen időszakba a barátommá fogadtam, akiket szeretek, tisztelek és becsülök, értük és a tapasztalatokért érdemes volt átélni mindezt.
Lehet, hogy néhányan azt gondolják, hogy ezt olyan leleplezős cikknek szánta, pedig nem.
Aki, egy kicsit is tisztában vannak a szépségiparral, azok tudták mindezt. Maximum, csak nem beszéltek róla…
Üdv: Tóth Zsuzsa