A Rózsaszín Párduc bérgyilkos listája!
Van egy listám, egy olyan eltüntetős… Magyarul, ha én lennék Sabrina a tini boszorkány, örökre el tüntetnék néhány embert a föld színéről!
Első helyen a Bkv ellenőrök vannak.
Nem tehetek róla, de szívből utálom őket. A víz lever, ha meg látom, pláne, ha még bliccelek is…Meg amúgy is olyan cseszegetősek és totális életundor az arcukon.
Szerintem eleget szekálták gyerekkorukba, hogy ilyen „szép” és „nemes” szakmát választottak.
Második helyen az Oscar-díjas színészek vannak. Ha valaki fogalomzavarban szenved én egy pasi fajtát, hívok, így. Rendkívüli módon a begyembe vannak, de az ellenőröket még nekik sem sikerült meg előzniük. De ha netán később magadra ismersz és helyes önértékeléssel magadat is közéjük, sorolod, akkor légyszi, TE ne írj hozzászólást!!!
A dobogó harmadik fokára az eddigi életem három főnökét szedtem egy csokorba. És innen is kérem Istent, hogy hagyja meg a jól megérdemelt szabadságom.
Amúgy az első egy klimaxos, idegbeteg banya volt. A második kis túlzással jó fej tudott lenni, ha részeg volt….A harmadik még részegen sem volt jó fej! Kb. tíz éve nem voltam lázas, de az ott töltött kemény öt hónap alatt háromszor voltam dög beteg, a lelki megrázkódtatások különböző formációitól. Mondanom se kell, mióta el jöttem azóta sem voltam beteg. Akkor megfogadtam, hogy a főnök szót, ha még egyszer érzékelem, csak abban az esetben lesz, ha nekem mondják
Negyedik hely: Hivatalos ügyek intézése!
Ha tudom, hogy mennem kell valamilyen hivatalba, már két nappal előtte depressziós leszek. A papírok kitöltése! Na, hát arra képtelen vagyok!
Sorszámhúzás, várakozás és végül a normál ember számára érthetetlen duma, aminek a felfogására és feldolgozására jó esetben mindössze két perced van.
Ha netán kérdésed lenne, vagy nem tudtál ki tölteni valamit azon az érthetetlen papíron, akkor azonnal szarva nő az ügyintézőnek és elkezd taszigálni a pokolba, „diszkrét” pofavágásokkal, csúnya nézéssel és flegma szöveggel.
No, de mivel hibádzik néhány dolog, merthogy nem vagyok már tini, és boszorkány sem, ezért ezekkel a nem kívánatos dolgokkal és személyekkel bizony együtt kell élnem, amit némiképp igazságtalannak tartok. Mert hát miért ne?!
De nem is húzom tovább az időt, ki is osztom gyorsan azt az Oscar-díjat.
Gondolom nem idegen nektek sem, hogy zokogsz a barátnőd vállán, és úgy kaparod össze magad egy-egy olyan pasi miatt, akiről utólag kiderül, hogy mekkora igazi s….fej volt, de onnan is a legdurvább fajtából !Miután fel száll a RÓZSASZÍN köd, rá jössz, hogy milyen hülye voltál, hogy egy könnycseppet is ejtettél érte!
Ne hibáztasd magad! Lehet, hogy kicsit lúzer és naiv vagy, de az igazság az, hogy közülük néhány túl jó színész, ami egy filmben zseniális lenn, de így…
Hát ilyen apró hiba alól én sem voltam kivétel!
Történt egyszer ugyan is, hogy egy rendezvényen össze futottam egy pasival, aki első ránézésre nem váltott ki belőlem semmit. Nem is igazán jó hapsi és a személyisége sem fogott meg elsőre.
Beszélgettünk pár mondatot, ki derült, hogy ő olyan nagyképű, nagy dumás, hangos pasi. Valamiért akkor vonzottak az ilyen típusú férfiak.
Volt néhány poénos beszólása, hm, gondoltam még humora is van, ez remek! (hajjaj, de még milyen….kár, hogy későn jöttem rá, milyen „vicces” fiú is valójában…)
Az első találkozásunkkor itt abba is maradt a dolog, míg nem pár hétre rá, egy hasonló össznépi összezörrenésen ismét találkoztunk.
Egyre jobban tetszett a pasi. Pár óra múlva, elkerülhetetlenül ki alakult köztünk valami, amit szexuális vonzalomnak hívnak… Bizony meg esik néha…
Feküdtünk egymás mellett és suttogva beszélgettünk. Kiderült, hogy a hangos pasi valójában nagyon bújós és érzékeny ember. (legalább is akkor ezt hittem).
Rendkívül naiv időszakomat éltem, mert totál oda lettem érte, teljesen levett a lábamról. Mint egy 16 éves, minden szavát el hittem.
Ahogy hozzámért, simogatott és suttogott a fülembe, rég nem éreztem már olyat! Annyi gyengédség volt benne, hogy biztosra vettem, ugyan azt érzi amit én!
Hogy igen! Megtaláltam! Ő az!
Így visszagondolva, Te Atya Úr Isten! Hogy nézhettem, ennyire súlyosan durván be a szitut…
Az eszméletlen csókos, simis, odabújós, ölelgetős, folytatást nyilván ti is el tudjátok képzelni!
Aztán egy olyan egész éjjel átölelős alvás következett.(pontosabban ö aludt én nem tudtam, mert nagyon horkolt és csikorgatta a fogát).
Reggel is puszika, minden klassz, Visszük a kutyát kézen fogva pisilni.
Tyű, föld felett 10 centivel voltam! Minden megvolt, ami kellett! Pillangók a hasamban, szívecskék a fejem fölött!
Következett az elválás! Csók és az a bizonyos mondat!
Hívlak majd!
És még kedvesen hozzá is tette: remélem nem az lesz, hogy nem veszed fel a telefont, és nem írsz vissza az sms-ekre!
Jajj, gondoltam, de Édes, attól fél, hogy eltűnök!
Piszkosul jól éreztem magam, mintha kicseréltek volna! Nem lehetett levakarni a vigyort a képemről! (azt hiszem, most meg el kezdem a falba verni a fejem).
Hát emberek, ez a story, már jó régen volt, de a pasi azóta sem hívott…hopi-hopi..
Igen, belegondolva már akkor csörögnie kellett volna a telomnak amikor, hazaértem.
De nem csörgött. Egy nap után sem. Kettő után sem. Harmadik nap gondolta, nem vagyunk már az őskorban, írtam neki én üzit. Semmi extra nyálas duma. Csak, hogy vagy mizujs?
No válasz. Hétvégére aztán elért a totális depresszió, sírással és némi ön sajnálattal fűszerezve.
Barátaim próbálták helyre rakni az önbecsülésem, sikertelenül.
Nem értettem az egészet! Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy hogy érhet valaki így hozzám és csak színészkedés az egész. (amúgy ezt még most sem értem).
Még a következő héten is vártam, csak csak jelentkezik. Jah persze…
Nem kevés alkohol befolyása alatt a második héten el küldtem fenébe… Nem mintha lett volna értelme, de legalább meg könnyebbültem.
Aztán pár hetére ismét találkoztunk egy rendezvényen. Nem, hogy magyarázatot, még annyit sem kaptam, hogy helló.
Életem egyik legszörnyűbb pasis élménye volt…Akkor megint közeli jó barátok lettünk depivel.
Nem egy nem kettő, még csak nem is három hónap alatt hevertem ki ezt az egészet!
Alapvetően nagyon nem vagyok híve az egy éjszakás kalandoknak, azóta sem volt, persze, ez sem annak indult.
De igazság szerint, hozzátartozik, hogy be valljam, hogy az előjátékot le számítva nekem „úgy” nem is volt jó… Az egész csak két percig tartott.
Igen ő egy kétperces Casanova.
Tehát most kérdezhetitek: elment az eszem? Akkor mi fogott meg benne?! Magam sem tudom.
Mosolygok…A kis penge száj azóta is a gyengém…
Bizonyára neki fogalma sincs, hogy mit okozott bennem!
Sokkal bizalmatlanabb lettem. Ha van, aki bókol vagy csak egyszerűen szépet, mond, már attól azonnal jönnek a hangok a fejemben! Ne higgy neki, hazudik!!!
De örök igazság, amit Greg. B. és Liz. T fogalmazott meg:
Ha nem akar veled járni, nem te vagy az esete Szivi!
A „nem akarok komoly kapcsolatot” az =veled nem akar komoly kapcsolatot.
Ha nem hív fel, nem te vagy az esete Szivi!
Az elfoglalt szó szinonimája a s…fej, a s—fej pedig olyan csávó akivel nem kell randiznod! Elvégre meg érdemelsz egy k……a telefonhívást nem ?????
De még mennyire, hogy igen! Tehát, ha a pasi napok óta nem jelentkezett és félpercenként nyitogatod a telefonod egy üzi reményében, akkor sajnálattal közlöm: Felejtsd el!!
Mert nem Te vagy az esete Szivi!
Üdv: Tóth Zsuzsa